Már egészen pici gyerekkorom emléke, hogy mindig is vonzottak a fényképezőgépek. Számos olyan történet és fénykép van, ahol épp valamilyen fotómasinával ismerkedem, vagy épp csak forgatom és csodálom, mintha valami hihetetlen csoda lenne. Ez a rajongás felnőttként is megmaradt bennem. Sosem tanultam fotózni, de mindig is vonzott ez a világ. De hát, én közgazdász lettem, és ez a fajta rajongás csak úgy megmaradt egy érdeklődésként, egyfajta hobbinak. A közgazdász létben már egy jó tíz év eltöltött tapasztalatom van, mondhatom, hogy egyfajta karrierutat már bejártam. Természetesen kialakult pár terület, amit szeretek, de valahogy, valami mintha hiányozna. Pontosan nagyon sokáig nem tudtam meghatározni, hogy mi. Ma már tudom, hogy az emberek, és az emberekkel kapcsolatban is valami olyasmi, ami nem munka szinten jelenik meg bennem, hanem egyfajta hobby, aminek szuper eredménye van, és feltölt, kikapcsol. De ez valahogy ennyiben is maradt.
Nemrégiben azonban az egyik barátom meginvitált egy stúdiólátogatásra. Ő fotós képzésben tanult, és ott ismerte meg az egyik legprofibb tárgyfotóst hazánkban, aki Balogh Tamás Osztya. Meg is beszéltük, hogy összefutnak saját stúdiójukban gyakorolnak kicsit, átbeszélik az anyagot. Közös barátunk révén én is odakeveredtem erre a gyakorlásra. Ami ott fogadott, az valami csoda. Nem csak hogy egy felszerelt stúdió, mindenféle hiperszuper kiegészítővel, hanem egyfajta olyan hangulat, ami szinte azonnal magába szippantott. Visszatért a gyerek énem azonnal. Nézelődtem, csodával tekintettem minden egyes kis dologra, aminek köze lehetett egy kép készítéséhez. A különböző technikai megoldások egyenesen elkápráztattak engem. Nekem ez az egész nap egy olyan látogatás volt, mintha csodaországba csöppentem volna. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy gép került a kezembe. Már képeket csináltam, és szinte fülig ért a szám. Ékszerekről készítettünk éppen képeket, de azt hiszem számomra bárminek a fotózása örömet okoz. Abban a szent pillanatban, amikor ennek tudatára ébredtem rájöttem, hogy ez az, ami hiányzik az életemből. Elkezdek egy fotós tanfolyamot, és ha csak hobbyként is, de elkezdek fényképezni. Gyermekkori mesém valóra váltom.