A párom már régóta tervezgeti, hogy feljebb lép azonon a bizonyos karrier létrán. Sosem volt egy könnyű célokat kitűző ember, és ez a munkában sincs másképp. Jellemző még rá, hogy rettenetesen türelmetlen, mindent azonnal akar. Ha valamit kitalál, azt gondolja, holnapra már az orra előtt is az eredmény, és ha nincs így, akkor magát és az életet egyformán okolja annak elmaradásáért. Szakmáját tekintve szakács. De nem is akármilyen. Mesterszakács szeretne lenni. Olyan séf, akit mindenki legalább egyszer szeretne egy étteremben meglátogatni. Jó úton is van ehhez. Dolgozott már számos neves szálloda éttermében, és most már különálló, csak étteremként működő neves specialitásokat kínáló intézményben dolgozik. Nagyon büszke vagyok rá, de azért azt is hozzá kell tenni, hogy ez nekünk számtalan lemondással járt. Sokat kellett költöznünk, külföldön éltünk számtalan éven keresztül. Keveset láttuk a családunkat és sokszor elég szegény körülmények között éltünk. Természetesen ezt ő is tudja, és számtalanszor megköszönte már. Igyekeztem mindig támogatni, de azért nem egyszer volt feszültségforrás az, hogy mennyi mindent meg kell tennünk azért, hogy ő egyszer majd egy mesterszakács lehessen a világ valamely legnevesebb éttermének konyhájában.
Most már a kapuja előtt állunk ennek a csodának. Nem mondhatom, hogy nélkülözünk, sőt, inkább most már azt mondom, azt teszünk meg, amit csak akarunk. Most leginkább a szabadidő szűkében vagyunk, de remélhetően ez is majd változni fog, mint minden más.
Szerettem volna a férjem meglepni egy olyan munkaruha elkészítésével, ami megfelel minden előírásnak, tartós és strapabíró, mégis egyedi, hímzett, névvel és magyar zászlóval ellátott séfkabát. Fel is kerestem az ajandekozd.hu csapatát, akik nagyon készségesen segítettek minden kérdésben, és tökéletesen elkészítették ezt a speciális séfkabátot ajándékul. Alig várom már hogy a férjem kibontsa új munkaruháját és könnyek szökjenek a szemébe.