A szamovár

PDF | Nyomtatás | E-mail

A szamovár neve az orosz cамо- (szam-: maga) és вар- (var: főz) szóképzés. Jelentése: magától forral.

A

szamovár Közép-Ázsiából származó kínai találmány, bár a köztudatban mégis mint orosz tea-szimbólum él. A cári időkben, a 18. század közepétől már dokumentált gyártásáról szólnak a feljegyezések. Az orosz háztartásokban az 1800-as évek elejétől vált általánossá. Alig volt olyan ház - még a szegényebbek között is -, ahonnan hiányzott volna, pedig nem volt olcsó.

Az orosz teázás alapjáúl szolgáló céleszköz a szamovár és a benne készülő teaeszencia, a zavarka. A teát üvegpohárból (sztakan) isszák, amelyet füles, fém pohártartó (podsztakannyik) foglal be.

A tealevelet teáskannába (csajnyik) teszik, a szamovár ugyanis nem teafőző, hanem vízforraló. Eredetileg bronzból, sárga- vagy vörösrézből készül, közepén egy cső megy végig, ebben ég a faszén, az alsó része egy urna, amelyből a felforralt vizet egy csapon engedik ki. A belső cső kéményben végződik, amire rá lehet ültetni a teáskannát.

Jó megoldás egy nagyszámú, sok teát fogyasztó közösségnek, de nem igazán megfelelő egy ínyenc délutáni teájának elkészítéséhez.

Hogyan főzzünk teát ebben a nagy fémtartályban?

Ha veszel magadnak egy szamovárt, így használd!

A szamovár egy nagy fémtartály, aminek a közepén függőlegesen egy fémcső fut végig. Teafőzéshez töltsd meg a tartályt vízzel, tegyél a csőbe faszenet és gyújtsd meg.

Mikor a szén felforrósodott, tedd a teáskannát a cső tetejére, és főzz egy erős teakoncentrátumot.

Ivás előtt tölts egy kevés koncentrátumot a pohárba, és higítsd fel forró vízzel a tartályból. Az oroszok hagyományosan magas, egyenes falú poharakból fogyasztják a teát, citrommal vagy dzsemmel ízesítik. A fogak közt tartott kockacukorral is gyakran isszák.